Az elmúlt hónapok nehézségei belső világunkra is ellentmondásosan hatottak.

A távmunkára és a digitális oktatásra való állás, a korlátozott élettér, a környezetünket átható bizonytalanság egytől-egyig valódi kihívást jelentenek, együttesen pedig életünk egy olyan szakaszát eredményezik, amely tartósan kizökkenthet minket lelki és mentális egyensúlyunkból.

Az ún. burnout szindróma nem csupán szülőként érinthet minket, hanem akár gyermekeinket is veszélyeztetheti. Cikkünkben a családi kiégésről írunk bővebben.

A munkahelyi kiégés már ismert állapot. A huzamosabb ideig fennálló munkahelyi stressz hatására bekövetkező érzelmi, fizikális és mentális kimerülésként írható körül leginkább. A kiégés olyan tüneteket produkálhat, mint a kimerültség, a hétköznapi feladatok elvégzésében tapasztalt nehézségek vagy a fokozott ingerlékenység. Sajnos, ha nem ismerjük fel vagy nem kezeljük időben ezt az állapotot, akkor egészségünket tartósan is károsíthatja.

Az utóbbi időben a járvány miatt is stresszhelyzet lépett életünkbe, amely tartósan velünk is maradt. Ráadásul otthoni összezártsággal, a családon belül felhalmozódó és átalakult feladatokkal egészült ki, amelyek szintén okozhatnak hasonló tüneteket. Ezt családi kiégésként tudjuk meghatározni. A helyzetet rontja, hogy jelentős bizonytalanság is övezi ennek az állapotnak az időtartamát, hiszen – bár az utóbbi hetekben enyhítések léptek életbe – a második hullámra is fel kell készülnünk.

A kiégésre jellemző lelki állapotot sajnos a gyermekek is magukénak tudhatják. Esetükben gyakran szorongásos tüneteket okoz, gyengébben teljesítenek az iskolában, vagy zárkózottabbá válnak, elszigetelődnek társaiktól, sőt, akár alvási problémáik is lehetnek.

Szakértők szerint több módja is van a családi kiégés megelőzésének.

1) A családi és az „énidő” közötti egyensúly megteremtése: akármennyire is hektikusnak tűnnek napjaink, legalább 30 percet szánjunk az önfókuszt teremtő tevékenységekre. Legyen ez sport, kreatív hobbi vagy meditáció, a lényeg, hogy segítségével ki tudjuk zárni a külvilág ingereit.

2) Merjünk segítséget kérni! Nem szükséges minden feladattal egyedül megbirkóznunk, és fontos, hogy ezt ne is várjuk el magunktól. A családon belüli munkamegosztással mindkét szülőre egyformán jut teher, de kérhetünk segítséget akár nagyszülőktől, barátoktól is. Ez nem gyengeségünk, hanem felelősségteljességünk jele!

3) Kreatív megoldásokkal, a szomszédokkal, barátokkal közösen is segíthetünk egymásnak. A szünidő, de a távoktatás alatt is praktikus megoldás, ha összebeszélnek a szülők, hogy felváltva vigyáznak gyermekekre. Így a kicsiknek is jobb móka az időtöltés, hiszen közösen játszhatnak, és a szülőknek is könnyebbség, ha tudják, hogy jó kezekben vannak, és közben nyugodt körülmények között dolgozhatnak, vagy más dolgokkal foglalkozhatnak.

4) Másképp bánjunk a gyermekekkel: ebben az időszakban még inkább érdemes a gyermekeknél a pozitív megerősítést, semmint a büntetést alkalmazni. Ha szeretnénk, hogy a gyermek elvégezzen egy feladatot, akkor dicsérjük, ha megteszi, de ne büntessük, ha elfelejti, hiszen az tovább növelheti bennük a feszültséget és ellenállást.

5) A rendszer, amihez tartjuk magunkat: felnőttek és gyermekek számára egyaránt fontos a kiegyensúlyozottság szempontjából, hogy legyen egy rendszer, amihez igazodhatunk az alvásban, étkezésben, a munkában vagy épp a tanulásban. Alakítsunk ki egy napirendet, aminek mindezek részei és kisebb eltérésekkel, de tartsuk is magunkat ahhoz.