Körbe söprés babona, Miért tartok ki a végsőkig egy rossz kapcsolatban? – Felépülés a társfüggőségből - Dívány

Erodálja a párkapcsolatot, negatív hatással van a gyerekekre, igazából mindenki sérül. Az ilyen családokban játszmákkal terhelt, őszintétlen a kommunikáció: hazudozás, szőnyeg alá söprés, gyanúsítgatás, következetlenség, durvaság, elhallgatás, szégyen jellemzi. Ahhoz, hogy az alkoholista tartósan józan tudjon maradni, a másik félnek is változnia kell. Hogy ez a változás hogyan történjen, ehhez ad konkrét gyakorlati segítséget ez a cikk, ahol a múlt héten bemutatott történet másik szereplője, Dóra is elmondja, hogyan és mit csinál most másképpen, amióta a férje, Dénes abbahagyta az ivást, hogy ne csak Dénes, hanem a kapcsolatuk is fejlődjön.

Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns írása Szerzőnk, Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánsszenvedélybeteg-segítő, felépülő függő. Sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat heroin, kodein, morfium, metadonvalamint serkentőket amfetamin, kokainnyugtatókat, altatókat és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 18 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.

Jelenleg drog- és alkoholfüggőkkel, valamint hozzátartozóikkal foglalkozik, tizenöt éve intézményi és több mint hat éve magánpraxisban, egyéni és csoportos formában. Társszerzője a Repülök a gyógyszerrel és a Pörögnek a fejemben a filmkockák című köteteknek.

Azoknál a pároknál, ahol nem közös a felépülés, az a tapasztalatom, hogy a felépülő függő vagy visszaesik, vagy nem képes a továbbiakban változásra nem nyitott társfüggő párjával együtt élni és elhagyja, hogy józan tudjon maradni. Egyszerűen meghaladja a partnerét, nem egy irányba fejlődnek, és a különbözőségek csak tovább távolítják őket egymástól. Olyannal tud majd nagy eséllyel tartósan együtt lenni, aki szintén dolgozik magán. Szinte biztos, hogy ha túl nagy, áthidalhatatlan a szakadék, akkor nem fog működni a kapcsolat.

Társfüggőség Az elhagyott, fejlődni nem hajlandó társfüggő partner többnyire körbe söprés babona magának egy újabb megmentésre alkalmas alkoholistát körbe söprés babona drogfüggőt, és kezdődik minden elölről… Ez sajnos öntudatlan választás, ami arra jó, hogy megvédje magát körbe söprés babona önmagával való szembenézés fájdalmától.

Hogy ne kelljen kényelmetlen, fájó kérdésekkel foglalkoznia, megkérdeznie magától: milyen rossz mintákat hozok otthonról, mi mozgatja a párválasztásaimat? Miért van az, hogy képtelen vagyok egyedül élni?

Miért kell mellém mindig valaki, bármi áron? Miért kommunikálok passzív-agresszíven? Miért töltök be mindig alárendelt szerepeket a kapcsolataimban? Miért mindig másokért élek? Miért tartok ki a végletekig egy bántalmazó kapcsolatban? Mindez személyes véleményem szerint azért van, mert többnyire a társfüggő nők vagy férfiak alkoholista vagy egyéb diszfunkcionális családból jönnek, ahol ezek voltak az uralkodó viselkedési minták, az alapérzések, és később öntudatlanul is ezeket a helyzeteket, érzéseket keresik.

Az ismerős és megszokott poklot, az ismeretlen és még veszélyesebbnek tűnő új helyett. Velem nincsen baj, hiszen nem én iszom! Ő a rossz, neki körbe söprés babona változnia, nem nekem!

Többnyire mindkét fél ígérgetései következmény nélküliek, csak játszmaszinten működnek, szóval mindig mindkét fél a másikra vár. A feleség üldözi, kontrollálja az ivó férjet, gyámolítja, fedezi, elvégzi helyette a dolgait, átveszi a tőle a felelősséget. Mire jó ez? Jó ürügy arra, hogy a saját problémáival ne kelljen szembenéznie, hisz könnyebb más életével foglalkozni, körbe söprés babona kontrollálni, gyanúsítani, basztatni, és közben áldozatnak beállítani magát, mint a saját háza táján sepregetni.

Fő navigáció

Ettől le fog állni körbe söprés babona alkoholista? Egy fenét, ettől még jobban iszik, drogozik, és közben panaszkodik, hogy azért iszik, mert basztatják. Ez óhatatlanul kihat a másikra, és akkor lehetséges a pozitív elmozdulás. A létező legoptimálisabb eset, ha ez mindkét fél részéről megtörténik. A mostani cikk egy optimális helyzetet vázol. Ahogy az előző cikkből kiderült, a jogász férj az egyre súlyosbodó alkoholizmusa miatt keresett meg és kért segítséget.

Ma már több mint egy éve józan, anonim önsegítő közösségbe jár, dolgozik magán, jó irányba változnak körülötte a dolgok.

Miért tartok ki a végsőkig egy rossz kapcsolatban? – Felépülés a társfüggőségből

Ebben az esetben az a nagyon pozitív és követésre méltó, hogy az orvos feleség, Dóra is elkezdett a javaslatomra hozzátartozói csoportba járni. Rájött, hogy neki is van szerepe, neki is kell segítség, neki is változnia kell ahhoz, hogy a férje józansága és a házasságuk megmaradjon. Így az a szerencsés helyzet csontritkulás és térdízületek fájdalma ki, hogy a felépülésük izületi gyulladás étrendje, egy irányba halad!

Dóra elmondása alapján láthatjuk, körbe söprés babona kérdésekkel szembesült a férje józanodása során, milyen nehézségekkel kell közben szembenéznie, mi volt az ő szerepe az addikció fenntartásában.

Hogyan változott a hozzátartozói csoport segítségével, az ott kapott tükör által? Hogyan hatottak rá a változások?

1. Luca-napi népszokások, hiedelmek: pénzes pogácsák és cédulás gombócok | magyar-hosok.hu
2. Kolek Margit Luca-napi népszokások, hiedelmek: pénzes pogácsák és cédulás gombócok A Gergely-naptár bevezetése előtt december a volt az év legrövidebb napja.
3. Egy este a térdemre ültettem a Szépséget.
4. Mi a gyógymód a csípőízület artrózisára

Miben kellett neki is elkezdenie változni, fejlődni? Nagyon-nagyon fontos mondatok hangzanak el benne — amiket ki is emeltem — a gyerekszerepben tartásról, kontrollálásról, felelősségvállalásról, hozott családi mintáról, elvárásokról, a határok meghúzásáról, a bizalom visszaszerzésének kérdéséről.

Gondoltam, rám fér, hogy valaki együttérezzen velem, de csak tükröket kaptam kontrollálok, gyerekként kezelem és kérdéseket Mi az én szerepem Dini ivásában? Hogyan tarto tta m fenn az ő ivását?

Milyen határokat húzok? Nem erre számítottam. Nem is értettem a kérdéseket. Nem akartam visszamenni többet.

Hétköznapi babonáink

De egyre elviselhetetlenebb lett az élet számomra. Nappal gyanakodtam, éjjel kutakodtam. Mivel aludni úgysem tudtam, ezért az ismert dugihelyeket jártam végig. Ebben volt tapasztalatom, egész kamaszkoromban ezt csináltam az alkoholista anyám kapcsán. De nem találtam semmit. Idegesített, úgyis tudtam, hogy előbb-utóbb ott lesz az az üveg.

Visszamentem a házba, a konyhában pakoltam. Dini felébredt, megkérdezte, mit csinálok. Keresem azokat a kibaszott üvegeket!!

Egy tányér volt a kezemben, a földhöz vágtam. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Visszamentem a csoportba. Kontroll Már pár körbe söprés babona jártam. Lassan kirajzolódott a szerepem, a kontrollálásom, a számonkérő kommunikációm és a köztünk kialakult felnőtt-gyerek viszony.

Sokszor láttam már, hogy kontrollálok, de csak utólag.

Tiltólistás dolgok...

Egyszer elmentünk bútort venni. Miközben sétáltunk a nappalibútorok között, Dinit hívták a munkahelyéről. Ez az ő munkája, az ő döntése. Az irodából hívtak, be kell mennem, meg kell tartanom egy előadást. Mit is mondtál, milyen hosszú a fal a lányok oldalán? Először nem szóltam bele, először tudtam hátralépni. Onnantól nem kommentáltam a döntéseit, csak nyugtáztam.

Menyecskéjük fias legyen. Egyebütt meg csak már arra való ez a szokás, hogy az új tyúk el ne bitangoljon a háztól. Kotlót csak akkor ültetnek, ha tiszta üdü van.

Meg sem kérdeztem, mi van az irodában, majd elmondja, ha szeretné. Egyre több kontrollt fedeztem fel magamban: azokon az estéken, amikor nem voltam otthon és egyedül intézte a csajokat, még szinte be sem léptem, de már számonkértem: Házi kész van? Táskát bepakoltátok? Holnap kukanap, szemetet kivitted? Vagy ha korán mentem el, délelőtt felhívtam: A lányok reggeliztek?

Fésülködés volt? Tesicucc benn van?

Ebédet betetted? Befejeztem, nem kérdeztem többet. Visszaadtam neki a felelősségét, hogy visszaszerezhesse a felnőttségét. Ez volt a legnehezebb. A kontroll viszont nem állt meg csak azért, mert felismertem. Ahogy nem Dinit kontrolláltam, úgy kezdtem el a lányokat kontrollálni. És szépen forgott körbe-körbe, hol itt, hol ott csapott le. Amikor nem kontrolláltam, óriási feszültséget éreztem, úgy éreztem, szétfeszít, szétesek.

Egy pszichológus barátnőm segített: azt mondta, kezdjem el végigvenni a gyerekkoromtól azokat a helyzeteket, amikor segítségre lett volna szükségem, de nem kaptam meg, amikor az kellett volna, hogy mellettem álljon egy felnőtt, de nem állt.

Elkezdtem emelgetni a stoptáblámat, elképzeltem, ahogy megjelenik, mint amikor vezetek.

Csípőízület feküdt az oldalán. Csípőfájdalom 17 oka, 7 tünete, 4 kezelési módja [teljes útmutató]

Meglett a kontrollom alapja is, jó mélyen eltemetve magamban. Több hónapnyi önsajnálat után visszamentem egyéni terápiába is. A kontrollom nem feszített többet, rossz szokássá szelídült.

Önsajnálat, áldozatszerep Sokszor éreztem, amikor Dini még ivott és később is, amikor már nemhogy hogy tehette ezt velem? Hogy hozhatott ilyen helyzetbe? Dühös voltam rá, amiért ezt át kellett élnem mellette. Áldozatnak éreztem magam, a körülmények áldozatának. Később dühös voltam a szüleimre is, amiért nem adtak jó eszközöket.

Anyumra, amiért ivott, és apumra, mert társfüggőként állt mellette. Újra és újra azon pörögtem, hogy tehették ezt velem??? Mindent és mindenkit hibáztattam, csak a saját felelősségemet nem akartam látni.

Luca-napi népszokások, hiedelmek: pénzes pogácsák és cédulás gombócok

Ott álltam felnőtt nőként, feleségként, anyaként, és úgy viselkedtem, mint egy dacos gyerek. Aki semmiről nem tehet, aki semmit nem tehet. Állandóan ezen gondolkodtam: hogy milyen megküzdési stratégiákat kaptam, vagy nem kaptam, hogy milyen példát mutattak nekem a szüleim. Lassan rádöbbentem: én milyen példa vagyok a gyerekeim számára? Én mit adok nekik át?

Egyre nagyobb a német energiapánik, a teljes orosz gázleállástól tartanak

Főleg akkor erősödött ez fel bennem, amikor a kontrollom alapjáig eljutottam, de nem akartam vele foglalkozni. Túl fájdalmas volt, túl nehéz. Gyerek akartam maradni, aki helyett megküzdenek ezekkel a helyzetekkel, akinek nem kell felelősséget vállalnia, mert a mellette álló felnőtt átveszi tőle, segíti, biztonságot nyújt neki.

És újra eszembe jutottak a lányok: Hogyan tudnék felnőttként állni mellettük, ha még saját magam mellett sem tudok? Ezt tanulom most. Társfüggőként nehéz volt határokat húzni. Olyan határokat, amiket meg is tudok tartani. Át kellett gondolnom, hogy is vagyok az alkohollal. Belefér-e egyáltalán az életembe?

Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem fér bele. Viszont úgy éreztem, hogy ha újra inni kezd és én kiteszem, akkor nem állok mellette, cserben hagyom, elhagyom őt, amikor a legnagyobb szüksége lenne rám. Idő kellett, hogy megértsem, hogy nem én hagyom el őt. Ő dönthet, a döntésének pedig következménye van.